Egy kedves barátom, Bakó János mutatott tavaly egy helyet, nem messze Pesttől, ahol látott szalakótákat és bankákat. Szalakótára csodás is volt, de sajnos idén nem jöttek vissza arra a helyre, ahol fészkeltek.
Nekiálltam keresgélni a környéken, és meg is találtam két párt, de utamba esett pár banka is.
A nagy örömömöt meg szerettem volna osztani Szász Lacival, így együtt is lementünk. Büszkélkedek nagyban a hellyel, mikor Laci szól, hogy ott megy be a banka a föld alá!!! Hű, bakker, ezt megcsíptük!
Messziről figyeltük még egy darabig, rendszeresen etette a fiókáit. Eltelt egy hét (sok melóval), így péntekre már teljesen kimerültem az egész hetes rohanásban. Az agyamat kiszellőztetendő lerohantam péntek este fél 7 körül.
Gondoltam, besátrazok és kicsit levezetem a sresszt. Hát sikerült is! Másfél óra alatt annyi pozitív élmény ért, hogy majdnem sokkot kaptam!:):) Volt, amikor négy banka volt előttem, mögöttem, felettem. Kicsit sem érdekelte őket a sátor jelenléte. Ott porfürdött előttem egy méterrel, és még a veszett zárhang sem zavarta meg őket. Mondhatom, elképesztő volt! Jöjjenek a fotók!
