Horváth Tibor fotónaplója: A lesben Tóth Sándorral mínusz 8 fokban

Már decemberben csalogattam Sándor barátomat (remélem, mondhatom barátomnak, bár nem régen ismerjük egymást, személyesen pedig csak tegnap találkoztunk), hogy jöjjön el egy ölyvfotózásra, de az akcióra csak most kerülhetett sor. Éjszaka indult Debrecenből, hogy 5 órára itt legyen Pesten. Mínusz 4 fok volt, amikor indultunk, mire a leshez értünk, a hőmérséklet már mínusz 8 lett. Minden deres volt az éjszakai párától. Koromsötétben ültünk be a jégverembe:). Szerencsére jól felöltöztünk, így nem volt baj. A lábujjaink kicsit fáztak, de meg lehet szokni az érzést. Gondoltam, hogy a párával bajban leszünk, mert az üvegre pár perc alatt ráfagyott. Bekapcsoltam a ventilátort, fújattuk az ablakot, de csak egy nagyon kicsi részről tudta eltüntetni a jégvirágokat. De legalább ott lehetett fotózni. Elég eseménytelenül telt az első idő, de azután elindult az élet. Volt, amikor öt egerész evett előttünk. Sajnos verekedni nem sok kedvük volt, nem túl éhesek a tél hiányában. Sokat beszélgettünk és sok mindenben egyformán is gondolkodunk, vagy legalábbis hasonló elképzelésünk van az életről. Egy nyíltszívű, őszinte, barátságos embert ismerhettem meg abban a 10 órában, amit összezárva töltöttünk a hideg lesben. Sanyi még sohasem volt ilyen fűtés nélküli fekvő lesben, de jó viselte a megpróbáltatást.:)