A szombat reggel megint Apajon ért :)

Pénteken hólapátolás közben becsípődött egy ideg a hátamban. Na, mondom, oda a holnapi leselkedés! Pedig vendég is lett volna, Szalai Józsi. Felhívtam és lemondtam a szombati programot, mert hiába írt fel az orvos gyógyszert, úgy gondoltam, nem leszek olyan állapotban, hogy egy napot végig tudjak feküdni a lesben. Éjszaka még éreztem a hátamban a fájdalmat, de reggelre egész jól enyhültek a tünetek.Úgy goldoltam, mindenképp elmegyek Apajra, mert a garázsban itt állt 50 kg-nyi vadnyesedék, és az enyhe idő megtette hatását, érdekes szagok terjengtek már a levegőben. 9-kor bepakoltam a kaját és irány a puszta! A halastavaknál kezdtem, szerettem volna megnézni, hogy a réti sas bejött-e reggel, de a madár helyett 30 vadásszal találtam magam szemben. Nagyon érdekes, hogy a nemzeti part területén is megengedett a vadászat! :( Pár mondatot beszélgettem velük, olyan képzettek voltak, hogy tőlem kérdezték, mire lőhetnek és mire nem. Elszomorít a dolog! Gyorsan otthagytam őket, elindultam a les felé, hogy a kaját letegyem az ölyveknek. Menet közben megláttam egy fán alacsonyan ülni egy egerészölyvet. A kocsiból lefotóztam, majd kiszálltam, és érdekes módon nem menekült, csak leugrott a földre és a bokrok közé bújt. Egyértelmű volt, hogy beteg a madár. Visszamentem a kocsihoz, pokrócot vettem magamhoz és becserkésztem. Betakartam a pokróccal, hogy csak a karmai voltak kint. Sikerült a lábát is megfognom anélkül, hogy megkarmolt volna. Így már szállítható is lett. Mire a kocsihoz értem, jöttem rá, hogy nincs miben szállítanom, ezért egyik kezemben a madárral visszamentem az első tanyáig és kértem az ott lakóktól egy nagy dobozt. Végül ebben utazott a kis sérült egész nap. Mire végeztem ezzel a feladattal, Szász Laci barátom is megérkezett és vele madarásztam egész nap. Íme lent a látottak képekben: Az egerészölyv végül az ócsai madárvártához került, ott Privigyei Csaba szakértő kezeire bíztam, aki megitatta és megetette. Tegnap hívtam és jól van a madár, megerősödött. Pár nap és mehet a többiekhez! :):)

Egy napsütéses szerda Apajon

Lacival megbeszéltük a szerdai leselkedést, de sajnos nekem még délelőtt dolgoznom kellett. Így csak 12 körül tudtam indulni Apajra. A lesbe már bemenni nem akartam, hogy ne zavarjam a madarakat meg Lacit. A párával egyedül is sokat küzdött, hát ha még ketten lettünk volna bent. Kint mínusz 8 fok volt, így folyamatosan gondot okoz, hogy rögtön ráfagy az üvegre. Úgy döntöttem, hogy a tavakat járom körbe és próbálok jó röpképeket készíteni, meg számítottam a barkósokra, de sajnos velük nem találkoztam. No nem baj, mert volt téma bőven. A hó ropogott a nagy hidegben, volt vagy 25 centi. A kocsi bírta a kiképzést, de két nappal az akció után gondok lettek. Bementem egy szervizbe, felemelték és kb. fél köbméter jeget és havat kellett levernem róla, mert a kormányt is alig lehetett már mozgatni, miközben olyan hangok jöttek a futóműtől, mintha rögtön kimúlna szegény:):) A jég eltávolítása megoldotta a problémát. Pár műanyag darab leszakadt a megpróbáltatások során, de tavasszal majd pótolom. Megvártam a naplementét is, ekkor már -14 fok volt a pusztában. A fotók majd elmesélik a nap történéseit.

Az első élményt egy 38 fős túzokcsapat szolgáltatta

Nagyon nyugodtan üldögélt az út melletti fán. Ja, vörös vércse!

Nagy kócsag

Kárókatona. Nem nagyon szeretik a tavaknál, sajnos

Ő nem egy fiatal, hanem egy idősebb példány. A világos gallért nászidőszakban viselik. Köszi, Balics Gabi, a javítást!

Nádi sármány keresgélt a jégen

Függőcinege

Hattyúk, fiatalok és idősebbek

Olyan, mint a Ferenc Jóska!:)

Lúd, hattyú s a katonák

Bütykös hattyú

Ő is egy Zorró!

A rétisas is meglátogatott

Függőcinege

Sokadalom:)

Szárcsa, már nagyon fázott!

Hattyúröpte

Út a végtelenbe. Vízi út!

A magasles

Szegény Toyota, mit ki nem bír!:)

Lékeket vágtak a halászok

És micsoda művészettel!

Felfújta magát, mert fázott. –10 fok!

Ellenfényben készült, a nap adta a háttér színét

A fiatal szépség

Csodás

Nagyon hideg volt! -14 fok

Szép fények

Ez az út is a semmibe vezet

És ez hova???

Itt már nem éreztem a kezem...

Itt már a lábam sem...

Itt azt éreztem, hogy csodás a természet:)

Hűha!!

–14 fok, kívántam a meleg teát már! Ez is egy csodás nap volt, azt a nyugalmat, amit a természet áraszt magából, nem pótolhatja semmi!

Ma korán keltem. + 11 órától Apajon

No nem annyira, mintha a lesbe mentem volna, hanem csak hogy havat lapátoljak. :) Miközben toltam a havat, megláttam, hogy az éjszaka esett hópelyhek külön-külön állva pihennek a kerítésen. Hát ezt nem hagyhatom ki, irány a fényképezőgép, előkerült a lassan már poros makró obi. Rátettem egy raynox előtétet és megkezdődött a kísérlet. Nagyon sok lett a selejt, de párat megmutatok az eredményből.

Hópehely

Ez is egy hópehely

Azt mondják, nincs két egyforma...

Ez a három csak azért egyforma, mert ugyanazt fotóztam:)

Ez is

Ez már egy másik pihe!

A másik élményem ma az volt, hogy Laci barátommal fél 11-kor elindultunk Apajra kitakarni a ragadozók kajáját a hó alól, és egyet cserkelni. Minden oké volt, Bugyi község után már vártak bennünket a gatyás ölyvek, a táj csodás volt, mindent hó borított. Pár fotót készítettünk is, de továbbsiettünk a leshez. Út közben rengeteg őzet, nyulat, fácánt, egerészt, kékest láttunk mozogni. Megérkeztünk és rendben találtunk mindent, a halakat és nyulakat kitakartuk. A munka részével végeztünk, irány a tavak, hogy a rétisast meglessük. Elég nagy volt a hó a gáton, de a Suzuki jól teljesített, legalább is egy darabig... aztán csend, néma csend. Először nem is aggódtunk, mert gondoltuk, csak újra kell indítani, de nem! Ez nem megy sehova! Mit is tehet az ember egy halastó gátján -6 fokban, átázva a hótól - reménykedik és telefonál, hátha tud valaki segíteni. Szerencsénk volt, Alsószúnyogon volt kint egy traktor, és olyan rendes volt a gazdája, hogy a műútig kihúzott bennünket. Közben meg Laci telefonált egy kedvenc kollégájának, Zolinak, aki éppen a pihenőidejét töltötte, hogy igencsak meg kellene menteni bennünket. Hát, mire is vannak a barátok: ő jött és mentett. Hála neki! Így megúsztuk a megfagyást, de sok fotó nem születhetett. A lényeg, hogy élünk!:)

Menekül a gatyás!

Itt is

Nem lett túl jó, de elkaptuk!

Ha két perccel előbb vagyunk itt, akkor mást mutatott volna a kép... Kb. 35 túzok húzott át a táj felett

Őzike

Meglátott, azután futás...

...és futás

...és ugrás

No, talán ez a legjobb póz

Őt inkább egy világos tollazatú egerésznek gondolnám

Kárókatona, talán egy fiatal példány

Ludak! Hogy milyen? Hát nyári lúd! Remélem, Laci is így gondolja...

Nyári lúd

Sokan voltak

Ezek a fotók voltak a nap krónikái! A kocsiról és Laciról nem készültek...:)