Horváth Tibor fotónaplója: Ma korán keltem. + 11 órától Apajon

No nem annyira, mintha a lesbe mentem volna, hanem csak hogy havat lapátoljak. :) Miközben toltam a havat, megláttam, hogy az éjszaka esett hópelyhek külön-külön állva pihennek a kerítésen. Hát ezt nem hagyhatom ki, irány a fényképezőgép, előkerült a lassan már poros makró obi. Rátettem egy raynox előtétet és megkezdődött a kísérlet. Nagyon sok lett a selejt, de párat megmutatok az eredményből.

Hópehely

Ez is egy hópehely

Azt mondják, nincs két egyforma...

Ez a három csak azért egyforma, mert ugyanazt fotóztam:)

Ez is

Ez már egy másik pihe!

A másik élményem ma az volt, hogy Laci barátommal fél 11-kor elindultunk Apajra kitakarni a ragadozók kajáját a hó alól, és egyet cserkelni. Minden oké volt, Bugyi község után már vártak bennünket a gatyás ölyvek, a táj csodás volt, mindent hó borított. Pár fotót készítettünk is, de továbbsiettünk a leshez. Út közben rengeteg őzet, nyulat, fácánt, egerészt, kékest láttunk mozogni. Megérkeztünk és rendben találtunk mindent, a halakat és nyulakat kitakartuk. A munka részével végeztünk, irány a tavak, hogy a rétisast meglessük. Elég nagy volt a hó a gáton, de a Suzuki jól teljesített, legalább is egy darabig... aztán csend, néma csend. Először nem is aggódtunk, mert gondoltuk, csak újra kell indítani, de nem! Ez nem megy sehova! Mit is tehet az ember egy halastó gátján -6 fokban, átázva a hótól - reménykedik és telefonál, hátha tud valaki segíteni. Szerencsénk volt, Alsószúnyogon volt kint egy traktor, és olyan rendes volt a gazdája, hogy a műútig kihúzott bennünket. Közben meg Laci telefonált egy kedvenc kollégájának, Zolinak, aki éppen a pihenőidejét töltötte, hogy igencsak meg kellene menteni bennünket. Hát, mire is vannak a barátok: ő jött és mentett. Hála neki! Így megúsztuk a megfagyást, de sok fotó nem születhetett. A lényeg, hogy élünk!:)