Horváth Tibor fotónaplója: January 2012

Sunday, January 29, 2012

A lesben Tóth Sándorral mínusz 8 fokban

Már decemberben csalogattam Sándor barátomat (remélem, mondhatom barátomnak, bár nem régen ismerjük egymást, személyesen pedig csak tegnap találkoztunk), hogy jöjjön el egy ölyvfotózásra, de az akcióra csak most kerülhetett sor. Éjszaka indult Debrecenből, hogy 5 órára itt legyen Pesten. Mínusz 4 fok volt, amikor indultunk, mire a leshez értünk, a hőmérséklet már mínusz 8 lett. Minden deres volt az éjszakai párától. Koromsötétben ültünk be a jégverembe:). Szerencsére jól felöltöztünk, így nem volt baj. A lábujjaink kicsit fáztak, de meg lehet szokni az érzést. Gondoltam, hogy a párával bajban leszünk, mert az üvegre pár perc alatt ráfagyott. Bekapcsoltam a ventilátort, fújattuk az ablakot, de csak egy nagyon kicsi részről tudta eltüntetni a jégvirágokat. De legalább ott lehetett fotózni. Elég eseménytelenül telt az első idő, de azután elindult az élet. Volt, amikor öt egerész evett előttünk. Sajnos verekedni nem sok kedvük volt, nem túl éhesek a tél hiányában. Sokat beszélgettünk és sok mindenben egyformán is gondolkodunk, vagy legalábbis hasonló elképzelésünk van az életről. Egy nyíltszívű, őszinte, barátságos embert ismerhettem meg abban a 10 órában, amit összezárva töltöttünk a hideg lesben. Sanyi még sohasem volt ilyen fűtés nélküli fekvő lesben, de jó viselte a megpróbáltatást.:)

Ez a fotó Sanyi kétszerezőjével készült, jól viselte magát a 300F4

Egerészölyv a reggeli hidegben

Hol a másik lába?

Tele hassal, nyugodtan üldögélt

Leszállás

Fej nélküli lovagok harca

Egy kis gyakorlás. Hogy is kell ezt csinálni?

Ki van ott? Senki!

Ne ijesztegess!

Kicsit nincs elöl hely, de ennyi maradt

Pedig el sem akarta venni az ebédjét!

Három túzok húzott át a mező felett

Egész nap védte a kajáját

Ketten

Hattyúk a félig befagyott tavon

Landolás a jégen

Nem sok fény volt, sajnos nagyon párás az idő

Hattyúk és szárcsák a jégen


Fiatal és felnőtt hattyúk

Sikeres leszállás


Mondtam Sanyinak, hogy addig nem mehet haza, amíg túzokot nem lát... Hát látott!

Köszi, hogy eljöttél. Remélem, tetszett a puszta!

Sunday, January 22, 2012

A Zemplénben télen

Panoráma az Északi-Zemplénről

Hetek óta megvolt már az időpont, hogy január 21-én megyünk a Zemplénbe Laci barátommal. Nagy izgalommal vártam, mert ahányszor eddig voltunk, mindig olyan élményekkel tértünk haza, hogy az már szinte meseszerű. Hajnali 5 órakor indultunk és két és fél óra autózás után értünk a célunkhoz. Találkoztunk két nagyon kedves barátunkkal, ők kalauzoltak a hegység legeldugottabb részein. Fantasztikus, mennyire otthon vannak az erdőben. A felső részeket jártuk be, 30 cm hó, nulla fok, ragyogó napsütés. Eszméletlenül szép a táj, persze a 10 évvel ezelőtti felelőtlen erdőgazdálkodás hatása sok helyen látható. Olyan helyeken is vannak tarvágások, hogy ott erdő már valószínűleg nem lesz többet. Az összefüggő öreg erdők lassan fogyatkoznak. Ezzel egyes fajok túlélési esélyei is csökkennek. Ismét nagy szerencsével jártunk, találkoztunk két uráli bagollyal is; egy idősebb hím példánnyal és egy másikkal, aki velünk szemben kis magasságban repült. Olyan volt, mint egy álom, arra sem volt érkezésem, hogy a fotómasinámért nyúljak, földbe gyökerezett a lábam. Nagyszerű látvány volt, soha nem felejtem el. Láttunk közepes, nagy fakopáncsot, fekete harkályt, nyusztnak, borznak nyomát a hóban. Nem voltunk felkészülve arra, hogy ekkora a hó, így térdig eláztunk, volt nagy fázás hazafelé a kocsiban. Sok fotó nem készült, de ezekből megosztok párat veletek. Ja!! Meg is feledkeztem még egy dologról: amikor hazafelé indultunk és egy patak partján haladtunk, Laci barátunk felkiáltott: ott egy vízirigó! Először a kocsiból lőttünk pár fotót, majd egy nagy fa mögül becserkésztük. Sajnos fény nem volt, de ez nem keserített el bennünket. Már a látvány is elég! Köszönet kedves vendéglátóinknak ezért a napért! :)

Uráli bagoly. Idősebb hím példány, jóval kisebb, mint a tojó. Itt még messze volt

Leereszkedtünk a nagy meredélyen, fától fáig, nehogy megzavarjuk

Néha kicsit duzzogott és elfordult

Itt is:)

Azután, hogy összebarátkoztunk, már megnyugodott

Ezen felbátorodva közelebb szökdécseltünk a hóban

Hát ő hogy kerül ide? No sebaj, ő a vízirigó!

Ez még a kocsiból készült

Találós kérdés: hol a muflonkos?

Ez már az országhatár, a Milicekkel és a füzéri várral

No, itt sikerült a legközelebb férkőzni hozzá. Nem kis izgalom volt, úgy remegett a kezünk, hogy alig tudtunk exponálni

Ne duzzogj!

Ő is vízirigó

Fantasztikus madár! Várja a tavaszt

Tokaj a szőlőkkel a késő délutáni fényben

Kis kápolna


Nyugodt volt, mert lassan mozogtunk, de azután megunta, hogy fotózzuk: leugrott az ágról és tovasiklott

Sunday, January 15, 2012

Újra a lesünknél

Most jött el az idő, hogy együtt is kimentünk Szász Laci barátommal a lesbe fotózni. Laci már többször mondta, hogy menjünk végre együtt is, de ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Az időpontot tudtuk volna egyeztetni, de nem csak ezen múlik a dolog. 11-12 órát kell eltölteni egy 2x1,5 méteres helyen úgy, hogy kijönni nem lehet. Ha belegondoltok, mi minden történik egy emberrel 11 óra alatt, akkor már tudjátok is, mire gondolok... :) No, sikerült, semmi probléma nem volt. Az idő nem volt rossz, de a szél úgy tombolt, hogy majd levitte a fejünk fölül a lest. Hajnalban érkeztünk, még sötétben. Egy bő fél órát dumáltunk a lesben a sötétben, terveztünk, agyaltunk, mit és hogyan majd tavasszal. Már kezd körvonalazódni egy új les terve és a helyszín. Lacinak fantasztikus gondolatai vannak, szerintem nem is gondol másra, csak a madarakra!:) Mikor elvettük a belső takarást az üveg elől, már egy egerész nagyban táplálkozott. Pedig még csak derengett a fény. Ez jó jel volt! Nem is unatkoztunk egy kicsit sem. 40 beszállást jegyeztünk fel, ezek mind egerészek voltak. Gatyás barátunk még nem jött közelebb, tartja a 30-40 méteres távolságot. Majd ha bejön a hó, akkor biztosan beszáll. Ő egy fiatal madár , még nincs tisztában az erejével, és tart a többi ragadozótól. Na jöjjenek a fotók!