Vasárnap lementünk a párommal a Duna-partra sétálni, és arra lettem figyelmes, hogy a szokásos récéken kívül van ott egy számomra ismeretlen faj is. Persze fényképezőgép nem volt nálam, de próbáltam megjegyezni, főleg a szeme körül lévő fehér sáv maradt meg bennem. Ahogy hazaértem, megkerestem a határozóban, és meglepetésemre egy olyan faj lett, ami nem igazán jellemző kis hazánkra. A neve kisasszonyréce, szerintem leginkább tenyésztőknél fordul elő, de úgy látszik, a kemény tél ellenére nálunk is megél a szabadban. Ezt nem szabad kihagyni, gondoltam, és vártam azt a napot, amikor megint szép napsütés lesz. Szerdán el is jött az én időm.
Délután ráértem, és mivel közel van, leszaladtam – egy kiló kenyér társaságában – a Dunához. Helyén is volt a madárka, így tudtam pár jó fotót csinálni róla.
Persze nem egyedül volt, így a társasága sem úszta meg fotózás nélkül a napot.
Ejha micsoda sorozat. Gratulálok a Kisasszonyrécéhez, remek megfigyelés. Én nem láttam még Pézsmarécét sem. Az ellenfényes sirályos képek gyönyörűek és nekem nagyon tetszik a sirály-szárcsa csata is. Gratulálok, jó hogy visszamentél!
Már azt hittem,feladtad a blogot!:)Csak ismételni tudom magam,király!Az arany sirályok nagyon tetszenek!
ReplyDeleteKöszi Gabi!! Igyekeztem:)
DeleteEjha micsoda sorozat. Gratulálok a Kisasszonyrécéhez, remek megfigyelés. Én nem láttam még Pézsmarécét sem. Az ellenfényes sirályos képek gyönyörűek és nekem nagyon tetszik a sirály-szárcsa csata is. Gratulálok, jó hogy visszamentél!
ReplyDeleteKedves Miklós!!
DeleteKöszönöm , hogy megnézted , és külön öröm hogy tetszettek a fotók.
Csak ismételni tudom az előttem írók dícséretét. Nagyon szép képeket készítettél. Az említettek mellett és a szárcsát is kiemelem. Grat!
ReplyDeleteKöszönöm szépen Endre!! Jól esnek a szavaid!
Delete