Horváth Tibor fotónaplója

Saturday, March 3, 2012

A soroksári Duna-part február 21-én

Vasárnap lementünk a párommal a Duna-partra sétálni, és arra lettem figyelmes, hogy a szokásos récéken kívül van ott egy számomra ismeretlen faj is. Persze fényképezőgép nem volt nálam, de próbáltam megjegyezni, főleg a szeme körül lévő fehér sáv maradt meg bennem. Ahogy hazaértem, megkerestem a határozóban, és meglepetésemre egy olyan faj lett, ami nem igazán jellemző kis hazánkra. A neve kisasszonyréce, szerintem leginkább tenyésztőknél fordul elő, de úgy látszik, a kemény tél ellenére nálunk is megél a szabadban. Ezt nem szabad kihagyni, gondoltam, és vártam azt a napot, amikor megint szép napsütés lesz. Szerdán el is jött az én időm. Délután ráértem, és mivel közel van, leszaladtam – egy kiló kenyér társaságában – a Dunához. Helyén is volt a madárka, így tudtam pár jó fotót csinálni róla. Persze nem egyedül volt, így a társasága sem úszta meg fotózás nélkül a napot.

Aranyhíd a Dunán

Ellenfényben

Vízió

Tőkésréce tojó

Szárcsa

Na ő a kisasszonyréce

Fiatal dankasirálynak tippelem

Ő is

Feketén-fehéren

Pézsmaréceportré

Pézsmaréce (némakacsa)

Tőkésréce, tojó ő is

Kisasszonyréce

Ketten

Monday, February 20, 2012

A szombat reggel megint Apajon ért :)

Pénteken hólapátolás közben becsípődött egy ideg a hátamban. Na, mondom, oda a holnapi leselkedés! Pedig vendég is lett volna, Szalai Józsi. Felhívtam és lemondtam a szombati programot, mert hiába írt fel az orvos gyógyszert, úgy gondoltam, nem leszek olyan állapotban, hogy egy napot végig tudjak feküdni a lesben. Éjszaka még éreztem a hátamban a fájdalmat, de reggelre egész jól enyhültek a tünetek.Úgy goldoltam, mindenképp elmegyek Apajra, mert a garázsban itt állt 50 kg-nyi vadnyesedék, és az enyhe idő megtette hatását, érdekes szagok terjengtek már a levegőben. 9-kor bepakoltam a kaját és irány a puszta! A halastavaknál kezdtem, szerettem volna megnézni, hogy a réti sas bejött-e reggel, de a madár helyett 30 vadásszal találtam magam szemben. Nagyon érdekes, hogy a nemzeti part területén is megengedett a vadászat! :( Pár mondatot beszélgettem velük, olyan képzettek voltak, hogy tőlem kérdezték, mire lőhetnek és mire nem. Elszomorít a dolog! Gyorsan otthagytam őket, elindultam a les felé, hogy a kaját letegyem az ölyveknek. Menet közben megláttam egy fán alacsonyan ülni egy egerészölyvet. A kocsiból lefotóztam, majd kiszálltam, és érdekes módon nem menekült, csak leugrott a földre és a bokrok közé bújt. Egyértelmű volt, hogy beteg a madár. Visszamentem a kocsihoz, pokrócot vettem magamhoz és becserkésztem. Betakartam a pokróccal, hogy csak a karmai voltak kint. Sikerült a lábát is megfognom anélkül, hogy megkarmolt volna. Így már szállítható is lett. Mire a kocsihoz értem, jöttem rá, hogy nincs miben szállítanom, ezért egyik kezemben a madárral visszamentem az első tanyáig és kértem az ott lakóktól egy nagy dobozt. Végül ebben utazott a kis sérült egész nap. Mire végeztem ezzel a feladattal, Szász Laci barátom is megérkezett és vele madarásztam egész nap. Íme lent a látottak képekben:

Az egerészölyv végül az ócsai madárvártához került, ott Privigyei Csaba szakértő kezeire bíztam, aki megitatta és megetette. Tegnap hívtam és jól van a madár, megerősödött. Pár nap és mehet a többiekhez! :):)

Saturday, February 11, 2012

Egy napsütéses szerda Apajon

Lacival megbeszéltük a szerdai leselkedést, de sajnos nekem még délelőtt dolgoznom kellett. Így csak 12 körül tudtam indulni Apajra. A lesbe már bemenni nem akartam, hogy ne zavarjam a madarakat meg Lacit. A párával egyedül is sokat küzdött, hát ha még ketten lettünk volna bent. Kint mínusz 8 fok volt, így folyamatosan gondot okoz, hogy rögtön ráfagy az üvegre. Úgy döntöttem, hogy a tavakat járom körbe és próbálok jó röpképeket készíteni, meg számítottam a barkósokra, de sajnos velük nem találkoztam. No nem baj, mert volt téma bőven. A hó ropogott a nagy hidegben, volt vagy 25 centi. A kocsi bírta a kiképzést, de két nappal az akció után gondok lettek. Bementem egy szervizbe, felemelték és kb. fél köbméter jeget és havat kellett levernem róla, mert a kormányt is alig lehetett már mozgatni, miközben olyan hangok jöttek a futóműtől, mintha rögtön kimúlna szegény:):) A jég eltávolítása megoldotta a problémát. Pár műanyag darab leszakadt a megpróbáltatások során, de tavasszal majd pótolom. Megvártam a naplementét is, ekkor már -14 fok volt a pusztában. A fotók majd elmesélik a nap történéseit.