Hajnalban Apajon

Laci barátom szombaton felhívott, hogy azt találta ki, hogy a vasárnap hajnalt töltsük az iszapban fekve a halastavaknál, mert sok vonuló madár megérkezett már. Először kézzel-lábbal tiltakoztam, mert az egész hetet, még az ünnepet is végigdolgoztam. Olyan fáradt voltam már szombatra, amikor szintén dolgoztunk, hogy semmi erőt nem éreztem magamban ehhez a programhoz. Mondtam neki, hogy este még beszéljünk. Beszéltünk, és persze igent mondtam... Nem tudok ellenállni ilyen szado-mazo:) dolognak. Ilyen a madárfotós élete! Áldozat nélkül nincs győzelem! Kelés 3/4 5-kor. Besátrazás a mocsárban fél hatkor, 3 óra fekvés a sárban. Nem is tudnék jobb programot egy vasárnapra!!! KÖSZI, LACI, TE EGY IGAZI JÓ BARÁT VAGY!!! NAGY ÉLMÉNY VOLT!

Piroslábú cankó

Dolmányos varjú

Rétisas a tavaknál

Tükörkép

No ebben az iszapban feküdtünk!

Szemtől szemben

Mi áll ott ki?

Szépen alaposan mindent átnézett

Csodás madárka!

Sokaság

Nagy godák

Pajzsos cankók

Nagy szél fújt!

Ők is pajzsos cankók

Hú de fúj!

Aranyos!

Hatalmas kagylók álltak ki a vízből

Itt jól látszik!:)

Ő is piroslábú

Gulipánok

Nagy póling

Balics Gabi kedvenc kis kuvikja

Hazafelé Bugyi község előtt megláttunk egy rétisast, ahogy nyúlra vadászik. Ez a reggeli élmények megkoronázása volt!

Vendégségben Balics Gábor és Szalai József itatós erdei lesében

Február utolsó hétvégéjén helyet cseréltünk Józsival és Gáborral. Ők mentek Apajra, a mi ragadozós lesünkbe, én meg a párommal beültem két órára az általuk csodásan megépített erdei itatós lesbe. Itt nem úgy zajlik az élet, mint nálunk a pusztában, ahol az ember fia hajnali fél ötkor kel, álmosan, fázva foglalja el a helyét és órákig semmi sem történik, csak majszoljuk a kaját és várjuk a csodát. Ez egy nagyon kellemes fotózást kínáló dolog. Itt ráérsz szépen napfelkelte után kiballagni a leshez, kiszórod a magokat, beállítod a beszállóágakat, beülsz, és utána maga a Kánaán!!! Két perc, és a szemed és a fotómasinád már villog is, egymás után gyorsan követik egymást az események. Sokszor azt sem tudod, mit fotózz, mert egyszerre van az etetőn 5-6, 8-10 madár. És ez még nem minden: jön mókus, kisegér, és ki tudja, mit nem láttak már ezek a fiúk! A mókus érkezésének Anda is nagyon örült, beült elénk két méterre (a 300-as obiba már alig fért bele), és eszegette a diót. Elég sokáig maradt, de feltűnt egy másik példány is, és neki feltétlenül meg kellett kergetnie.:) Így mindketten sebtében távoztak. Sebaj, jött a sok kismadár, és volt mit fotóznom. A két óra alatt ki is merültem, úgy kellett koncentrálni a sok feladatra. Köszönet nektek a lehetőségért, ezt nem úsztátok meg ennyivel, még visszavágyom!!! :):)

Vörös mókus

Feketerigó

Meggyvágó

Nagyon figyel!

Csak lazán!

Ez egy érdekes fotó: fény csak a háttéren van, a madár árnyékban

Széncinege

Barátcinege

Kék cinege. Ez a kedvenc fotóm, csodás volt a fény

Ő is!

Veszekszik a kajáért

Erdei pinty, csodás madár, de sajnos ritkán jön fel a földről

Itt is bújik éppen

És jöjjenek a mókusok!

Falatkázik

Gondolkodik

És újra eszik!

És megint gondolkodik!:)

Egy újabb póz, és már szaladt is!

A soroksári Duna-part február 21-én

Vasárnap lementünk a párommal a Duna-partra sétálni, és arra lettem figyelmes, hogy a szokásos récéken kívül van ott egy számomra ismeretlen faj is. Persze fényképezőgép nem volt nálam, de próbáltam megjegyezni, főleg a szeme körül lévő fehér sáv maradt meg bennem. Ahogy hazaértem, megkerestem a határozóban, és meglepetésemre egy olyan faj lett, ami nem igazán jellemző kis hazánkra. A neve kisasszonyréce, szerintem leginkább tenyésztőknél fordul elő, de úgy látszik, a kemény tél ellenére nálunk is megél a szabadban. Ezt nem szabad kihagyni, gondoltam, és vártam azt a napot, amikor megint szép napsütés lesz. Szerdán el is jött az én időm. Délután ráértem, és mivel közel van, leszaladtam – egy kiló kenyér társaságában – a Dunához. Helyén is volt a madárka, így tudtam pár jó fotót csinálni róla. Persze nem egyedül volt, így a társasága sem úszta meg fotózás nélkül a napot.

Aranyhíd a Dunán

Ellenfényben

Vízió

Tőkésréce tojó

Szárcsa

Na ő a kisasszonyréce

Fiatal dankasirálynak tippelem

Ő is

Feketén-fehéren

Pézsmaréceportré

Pézsmaréce (némakacsa)

Tőkésréce, tojó ő is

Kisasszonyréce

Ketten

A szombat reggel megint Apajon ért :)

Pénteken hólapátolás közben becsípődött egy ideg a hátamban. Na, mondom, oda a holnapi leselkedés! Pedig vendég is lett volna, Szalai Józsi. Felhívtam és lemondtam a szombati programot, mert hiába írt fel az orvos gyógyszert, úgy gondoltam, nem leszek olyan állapotban, hogy egy napot végig tudjak feküdni a lesben. Éjszaka még éreztem a hátamban a fájdalmat, de reggelre egész jól enyhültek a tünetek.Úgy goldoltam, mindenképp elmegyek Apajra, mert a garázsban itt állt 50 kg-nyi vadnyesedék, és az enyhe idő megtette hatását, érdekes szagok terjengtek már a levegőben. 9-kor bepakoltam a kaját és irány a puszta! A halastavaknál kezdtem, szerettem volna megnézni, hogy a réti sas bejött-e reggel, de a madár helyett 30 vadásszal találtam magam szemben. Nagyon érdekes, hogy a nemzeti part területén is megengedett a vadászat! :( Pár mondatot beszélgettem velük, olyan képzettek voltak, hogy tőlem kérdezték, mire lőhetnek és mire nem. Elszomorít a dolog! Gyorsan otthagytam őket, elindultam a les felé, hogy a kaját letegyem az ölyveknek. Menet közben megláttam egy fán alacsonyan ülni egy egerészölyvet. A kocsiból lefotóztam, majd kiszálltam, és érdekes módon nem menekült, csak leugrott a földre és a bokrok közé bújt. Egyértelmű volt, hogy beteg a madár. Visszamentem a kocsihoz, pokrócot vettem magamhoz és becserkésztem. Betakartam a pokróccal, hogy csak a karmai voltak kint. Sikerült a lábát is megfognom anélkül, hogy megkarmolt volna. Így már szállítható is lett. Mire a kocsihoz értem, jöttem rá, hogy nincs miben szállítanom, ezért egyik kezemben a madárral visszamentem az első tanyáig és kértem az ott lakóktól egy nagy dobozt. Végül ebben utazott a kis sérült egész nap. Mire végeztem ezzel a feladattal, Szász Laci barátom is megérkezett és vele madarásztam egész nap. Íme lent a látottak képekben: Az egerészölyv végül az ócsai madárvártához került, ott Privigyei Csaba szakértő kezeire bíztam, aki megitatta és megetette. Tegnap hívtam és jól van a madár, megerősödött. Pár nap és mehet a többiekhez! :):)