Elrepült fél év!

Nem is tudom, hogy fogjak hozzá ennek a hosszú időnek az összefoglalásához. Talán a legegyszerűbb megoldást fogom választani, hogy gyorsan, de mégis elég alaposan megmutassam, mivel is foglalatoskodtunk a július és december 31. közötti időben. Sok fotó fog jönni és sajna kevés leírás, pedig a sztorik szerves részét képezik a történetnek! Hát, majd, ha valaki kérdez, szívesen válaszolok! 

A másik nagy program a szalakótaodúk telepítése volt a Felső-Kiskunságban. Nem nemzeti parkos területeken, hanem csak úgy, ahogy mi azt Lacival jónak gondoltuk. Ez sikeres volt, igaz, csak egy költésünk volt, de onnét három kismadár repült ki. Jöjjenek a fotók!

Szegény szöcske :-)

A két kedvenc fotóm!

Ezzel a fotóval sikerült helyezést elérnem A Varázslatos Magyarországon :-)

Tücsköt reggelire?

Talán itt mutatta meg legjobban a szépségét

A szorgos szülő

Volt élelem bőven, meg nagyon meleg is...

A gólya is a közelben, a sátor háta mögött táplálkozott

Ez sajna nem sikerült, de szép lett volna, ha mégis :-)

Ő az egyik sikeresen felnevelt fióka!

Ez egy szép fotó lett volna, de kicsit kimozdult a fókuszpontból

Összegzés

Ebben az évben – mint már írtam is – két nagyobb fába vágtuk a fejszénket.
Az egyik a kék vércsék visszaszoktatása lett volna húsz odú kihelyezésével. Attól a helytől, ahol évekkel ezelőtt költöttek, kb. 500–800 méter távolságban, egy akácos területén helyeztük el Lacival a műfészkeket.
Amikor megjöttek és a revírfoglalás elkezdődött, megfigyeltünk 8–10 példányt a ládák közvetlen közelében. Etelt egy jó hónap, és visszamentünk ellenőrizni, hogy tényleg realizálhatunk-e költést. Sajnos nagyot kellett csalódnunk, mert egyetlen ládánkban sem ült kék vércse. Azért némileg kárpótolt, hogy kettőben azért sikeres költés volt, igaz, ezekben a vörös vércse találta meg az ideális fészkelőhelyet. Szerencsénkre pont akkor voltunk ott, amikor az egyik fészekből már kirepülőben voltak a kicsik. Az egyik éppen egy tuskón üldögélt, a fészekben meg három gyönyörű fióka nézelődött. Kicsit sem volt zavarban tőlünk a kint lévő madár, minden pózban hagyta magát fotózni.:)
Felreppent egy ágra is, ott a nálunk lévő létráról tudtuk fényképezni.
Itt is tisztán látszik, ha adsz valamit a természetnek, ő is megjutalmaz!

Az  első találkozás

Profilból

Itt már az ágon, én meg a létrán:)

Szemből is jól mutat

Te ki vagy???

A kedvenc fotóm!

Kérek kaját!

Hazafelé tartva még egy egerészfészket is találtunk

Szépen átsütött a szárnyán a nap, itt már vagy 35 fok volt

Laci összegzi a nap eseményeit, persze, csak magában:)

Ezek a kis töcsök hazafelé örvendeztették meg Lacit!

Potty!!!:) Micsoda remek pillanat!

Egy elképesztő este története

A bankás sztorim egy éve kezdődött. 
Egy kedves barátom, Bakó János mutatott tavaly egy helyet, nem messze Pesttől, ahol látott szalakótákat és bankákat. Szalakótára csodás is volt, de sajnos idén nem jöttek vissza arra a helyre, ahol fészkeltek.
Nekiálltam keresgélni a környéken, és meg is találtam két párt, de utamba esett pár banka is.
A nagy örömömöt meg szerettem volna osztani Szász Lacival, így együtt is lementünk. Büszkélkedek nagyban a hellyel, mikor Laci szól, hogy ott megy be a banka a föld alá!!! Hű, bakker, ezt megcsíptük!
Messziről figyeltük még egy darabig, rendszeresen etette a fiókáit. Eltelt egy hét (sok melóval), így péntekre már teljesen kimerültem az egész hetes rohanásban. Az agyamat kiszellőztetendő lerohantam péntek este fél 7 körül.
Gondoltam, besátrazok és kicsit levezetem a sresszt. Hát sikerült is! Másfél óra alatt annyi pozitív élmény ért, hogy majdnem sokkot kaptam!:):) Volt, amikor négy banka volt előttem, mögöttem, felettem. Kicsit sem érdekelte őket a sátor jelenléte. Ott porfürdött előttem egy méterrel, és még a veszett zárhang sem zavarta meg őket.  Mondhatom, elképesztő volt! Jöjjenek a fotók!

Terepszemle Apajon és Üllőn

Már jó egy hónapja, hogy nem írtam a blogomba. Balics Gabi is unszolt, hogy kapjam össze magam és csináljam.

Sok volt a munka és kevés az élmény. Azért egy rövid kirándulást tettem egyik nap azokon a helyeken, ahol folyamatosan dolgozunk Lacival. Meglátogattam a pusztát, és Üllőt, ahol egy csatornaparton pár napja találtam orchideákat, gondoltam, visszamegyek és lefotózom őket. Sajnos, mire odaértem, valaki  levagdosta a legszebbeket – biztos nem tudta, hogy védett növények. Remélem, legközelebb összefutok velük és elmondhatom nekik, hogy mit is vittek haza.

Ezt a kis gézengúzt Apajon találtam, éppen kirepült a fészekből

Vízibivalyok vannak elzárt részen. Nekem be kellett mennem hozzájuk, mert itt is összeszedtem a szemetet :)

Ezt a részt is megtisztítottam, a sok turista csak nézte, mit csinálok

A szürkék

A bocik nagyon édesek

Szép pár!

Szilárd, Gabi és már az én kedvencem is:)

Kuvik

Nagy bogarat fogott

Légiveszély!

Bogárka és a szép virág

Na ő a hússzínű ujjaskosbor! Védett! Meg valami ormányos bogár

Teljes szépségében pompázik

Természetvédelem

Már nagyon régen tettem fel új dolgot, ez is egy április 15-én végrehajtott feladatot mesél el. 

Ez a bejegyzés nem igazán a jó fotókról fog szólni, hanem arról, hogy aki kint van a természetben és sok jó élményt kap tőle, az tegyen is érte valamit!

Laci barátommal elhatároztuk, hogy ebben az évben létrehozunk egy kékvércsetelepet. Ehhez nem kell más, mint rendesen körülnézni a pusztában és alkalmas helyet találni erre a célra. Laci bevállalta ezt a feladatot és meg is lelte, amit keresett. Nekem az a feladat jutott, hogy a közös pénzen vett ládákat elkészítsem. 20 darabra gondoltunk, mert ez már alkalmas a célunk elérésére. A kihelyezést két lépcsőben végeztük, a nemzeti parkkal egyeztetve. 

A hely egy varjútelep tőszomszédságában van, mert a vércsék ezeknek a madaraknak az elhagyott fészkeiben is szoktak költeni. Költési idejük különbözik, ez teszi lehetővé a dolgot. Remélhetőleg elfoglalják az odúkat, a többi már csak rajtuk múlik!

De ez csak a terv első része volt. 

A kettes számú terv 9 darab szalakótaodú kihelyezése. Ez is megtörtént, nagyon jó helyeket találtunk, és itt is reménykedünk, hogy a madaraknak is elnyeri a tetszését! 

A hármas cél egy vagy két élőhelykezelés. Vagyis kialakítani a gyurgyalagoknak jó élőhelyet. 

Ezt is sikerült megvalósítani, ebben Laci vette ki a nagyobb részt, mert a második telepet egyedül csinálta meg. Jó 6–8 méter hosszban, kézzel (vagyis ásóval) 1 méteres függőleges falat alakítottunk ki. 

Nem kis munka ez, ha kipróbáljátok, majd meglátjátok! :)

Pár fotót azért mellékeltem erről a remek és fárasztó napról. Fogadjátok jó szívvel.