 |
| Panoráma az Északi-Zemplénről |
Hetek óta megvolt már az időpont, hogy január 21-én megyünk a Zemplénbe Laci barátommal. Nagy izgalommal vártam, mert ahányszor eddig voltunk, mindig olyan élményekkel tértünk haza, hogy az már szinte meseszerű.
Hajnali 5 órakor indultunk és két és fél óra autózás után értünk a célunkhoz. Találkoztunk két nagyon kedves barátunkkal, ők kalauzoltak a hegység legeldugottabb részein. Fantasztikus, mennyire otthon vannak az erdőben. A felső részeket jártuk be, 30 cm hó, nulla fok, ragyogó napsütés. Eszméletlenül szép a táj, persze a 10 évvel ezelőtti felelőtlen erdőgazdálkodás hatása sok helyen látható. Olyan helyeken is vannak tarvágások, hogy ott erdő már valószínűleg nem lesz többet. Az összefüggő öreg erdők lassan fogyatkoznak. Ezzel egyes fajok túlélési esélyei is csökkennek.
Ismét nagy szerencsével jártunk, találkoztunk két uráli bagollyal is; egy idősebb hím példánnyal és egy másikkal, aki velünk szemben kis magasságban repült. Olyan volt, mint egy álom, arra sem volt érkezésem, hogy a fotómasinámért nyúljak, földbe gyökerezett a lábam. Nagyszerű látvány volt, soha nem felejtem el. Láttunk közepes, nagy fakopáncsot, fekete harkályt, nyusztnak, borznak nyomát a hóban. Nem voltunk felkészülve arra, hogy ekkora a hó, így térdig eláztunk, volt nagy fázás hazafelé a kocsiban. Sok fotó nem készült, de ezekből megosztok párat veletek. Ja!! Meg is feledkeztem még egy dologról: amikor hazafelé indultunk és egy patak partján haladtunk, Laci barátunk felkiáltott: ott egy vízirigó! Először a kocsiból lőttünk pár fotót, majd egy nagy fa mögül becserkésztük. Sajnos fény nem volt, de ez nem keserített el bennünket. Már a látvány is elég!
Köszönet kedves vendéglátóinknak ezért a napért! :)
 |
| Uráli bagoly. Idősebb hím példány, jóval kisebb, mint a tojó. Itt még messze volt |
 |
| Leereszkedtünk a nagy meredélyen, fától fáig, nehogy megzavarjuk |
 |
| Néha kicsit duzzogott és elfordult |
 |
| Itt is:) |
 |
| Azután, hogy összebarátkoztunk, már megnyugodott |
 |
| Ezen felbátorodva közelebb szökdécseltünk a hóban |
 |
| Hát ő hogy kerül ide? No sebaj, ő a vízirigó! |
 |
| Ez még a kocsiból készült |
 |
| Találós kérdés: hol a muflonkos? |
 |
| Ez már az országhatár, a Milicekkel és a füzéri várral |
 |
| No, itt sikerült a legközelebb férkőzni hozzá. Nem kis izgalom volt, úgy remegett a kezünk, hogy alig tudtunk exponálni |
 |
| Ne duzzogj! |
 |
| Ő is vízirigó |
 |
| Fantasztikus madár! Várja a tavaszt |
 |
| Tokaj a szőlőkkel a késő délutáni fényben |
 |
| Kis kápolna |
| ||||
| Nyugodt volt, mert lassan mozogtunk, de azután megunta, hogy fotózzuk: leugrott az ágról és tovasiklott |
