Kicsit nosztalgiáztam

Kinézek az ablakon, esik a hó. Én meg itt ülök a meleg szobában, a kerti etetőt még nem fedezték fel a madarak, így az itthoni fotózásnak lőttek. Készülök a holnapra, remélem, olyan idő lesz, hogy ki tudok vagy ki tudunk menni a leshez. Ha reggel nem tudok felkelni, akkor Lacival megyünk dél körül. Arra gondoltam, hogy előkeresem a Nikon D80-as géppel és a Sigma 150-500-zal és a 105-ös makróval készült fotókat, és válogatok belőlük. Ez volt az első tükörreflexes gépem. Ezeket a képeket mutatnám most be nektek. 2010-ben készültek, amikor rengeteg eső volt, és a madárvilág Apajon minden képzeletet felülmúlt. De nemcsak a madarak, hanem az egész élővilág elképesztő volt. Bízom benne, hogy egy kis szeletet érzékeltetni tudok ebből a világból.

Anya és gyermeke

Ragyogás

Ez a fotó a kertben készült; a leander levelébe csomagolta az utódokat és vigyázta őket rendületlenül

Ketten

Hátulról nézve a leveli

Cankók

Leveli, nagyon aranyos. Olyan furcsa, hogy hideg a teste

Jön a vihar?

A háttér színét a lemenő nap adta

Nem volt kevés a csapadék...

Ragyogás kettő. Más nem jutott az eszembe

A pókok rengeteg hálót szőttek

Ez itt is érzékelhető:)

A puszta madárparadicsommá vált

Ludak

És még több lúd!

Csodás fénnyel ajándékozott meg a nap

Hát itt is. De ehhez ott kell lenni!

Ez az egyik kedvenc fotóm, ha nézitek, legyetek szívesek, szóljatok hozzá! Nektek is tetszik? A címe: Az ördög szeme

Szürke gém a mezőn

Itt még a "hód" is szebb!

Felhőcsíkok naplementekor

A színek folyamatosan változnak. Csodás!

Leveli és a légy. Hűha, vajon mi fog történni?

A lesben Tóth Sándorral mínusz 8 fokban

Már decemberben csalogattam Sándor barátomat (remélem, mondhatom barátomnak, bár nem régen ismerjük egymást, személyesen pedig csak tegnap találkoztunk), hogy jöjjön el egy ölyvfotózásra, de az akcióra csak most kerülhetett sor. Éjszaka indult Debrecenből, hogy 5 órára itt legyen Pesten. Mínusz 4 fok volt, amikor indultunk, mire a leshez értünk, a hőmérséklet már mínusz 8 lett. Minden deres volt az éjszakai párától. Koromsötétben ültünk be a jégverembe:). Szerencsére jól felöltöztünk, így nem volt baj. A lábujjaink kicsit fáztak, de meg lehet szokni az érzést. Gondoltam, hogy a párával bajban leszünk, mert az üvegre pár perc alatt ráfagyott. Bekapcsoltam a ventilátort, fújattuk az ablakot, de csak egy nagyon kicsi részről tudta eltüntetni a jégvirágokat. De legalább ott lehetett fotózni. Elég eseménytelenül telt az első idő, de azután elindult az élet. Volt, amikor öt egerész evett előttünk. Sajnos verekedni nem sok kedvük volt, nem túl éhesek a tél hiányában. Sokat beszélgettünk és sok mindenben egyformán is gondolkodunk, vagy legalábbis hasonló elképzelésünk van az életről. Egy nyíltszívű, őszinte, barátságos embert ismerhettem meg abban a 10 órában, amit összezárva töltöttünk a hideg lesben. Sanyi még sohasem volt ilyen fűtés nélküli fekvő lesben, de jó viselte a megpróbáltatást.:)

Ez a fotó Sanyi kétszerezőjével készült, jól viselte magát a 300F4

Egerészölyv a reggeli hidegben

Hol a másik lába?

Tele hassal, nyugodtan üldögélt

Leszállás

Fej nélküli lovagok harca

Egy kis gyakorlás. Hogy is kell ezt csinálni?

Ki van ott? Senki!

Ne ijesztegess!

Kicsit nincs elöl hely, de ennyi maradt

Pedig el sem akarta venni az ebédjét!

Három túzok húzott át a mező felett

Egész nap védte a kajáját

Ketten

Hattyúk a félig befagyott tavon

Landolás a jégen

Nem sok fény volt, sajnos nagyon párás az idő

Hattyúk és szárcsák a jégen

Fiatal és felnőtt hattyúk

Sikeres leszállás

Mondtam Sanyinak, hogy addig nem mehet haza, amíg túzokot nem lát... Hát látott!

Köszi, hogy eljöttél. Remélem, tetszett a puszta!

A Zemplénben télen

Panoráma az Északi-Zemplénről

Hetek óta megvolt már az időpont, hogy január 21-én megyünk a Zemplénbe Laci barátommal. Nagy izgalommal vártam, mert ahányszor eddig voltunk, mindig olyan élményekkel tértünk haza, hogy az már szinte meseszerű. Hajnali 5 órakor indultunk és két és fél óra autózás után értünk a célunkhoz. Találkoztunk két nagyon kedves barátunkkal, ők kalauzoltak a hegység legeldugottabb részein. Fantasztikus, mennyire otthon vannak az erdőben. A felső részeket jártuk be, 30 cm hó, nulla fok, ragyogó napsütés. Eszméletlenül szép a táj, persze a 10 évvel ezelőtti felelőtlen erdőgazdálkodás hatása sok helyen látható. Olyan helyeken is vannak tarvágások, hogy ott erdő már valószínűleg nem lesz többet. Az összefüggő öreg erdők lassan fogyatkoznak. Ezzel egyes fajok túlélési esélyei is csökkennek. Ismét nagy szerencsével jártunk, találkoztunk két uráli bagollyal is; egy idősebb hím példánnyal és egy másikkal, aki velünk szemben kis magasságban repült. Olyan volt, mint egy álom, arra sem volt érkezésem, hogy a fotómasinámért nyúljak, földbe gyökerezett a lábam. Nagyszerű látvány volt, soha nem felejtem el. Láttunk közepes, nagy fakopáncsot, fekete harkályt, nyusztnak, borznak nyomát a hóban. Nem voltunk felkészülve arra, hogy ekkora a hó, így térdig eláztunk, volt nagy fázás hazafelé a kocsiban. Sok fotó nem készült, de ezekből megosztok párat veletek. Ja!! Meg is feledkeztem még egy dologról: amikor hazafelé indultunk és egy patak partján haladtunk, Laci barátunk felkiáltott: ott egy vízirigó! Először a kocsiból lőttünk pár fotót, majd egy nagy fa mögül becserkésztük. Sajnos fény nem volt, de ez nem keserített el bennünket. Már a látvány is elég! Köszönet kedves vendéglátóinknak ezért a napért! :)

Uráli bagoly. Idősebb hím példány, jóval kisebb, mint a tojó. Itt még messze volt

Leereszkedtünk a nagy meredélyen, fától fáig, nehogy megzavarjuk

Néha kicsit duzzogott és elfordult

Itt is:)

Azután, hogy összebarátkoztunk, már megnyugodott

Ezen felbátorodva közelebb szökdécseltünk a hóban

Hát ő hogy kerül ide? No sebaj, ő a vízirigó!

Ez még a kocsiból készült

Találós kérdés: hol a muflonkos?

Ez már az országhatár, a Milicekkel és a füzéri várral

No, itt sikerült a legközelebb férkőzni hozzá. Nem kis izgalom volt, úgy remegett a kezünk, hogy alig tudtunk exponálni

Ne duzzogj!

Ő is vízirigó

Fantasztikus madár! Várja a tavaszt

Tokaj a szőlőkkel a késő délutáni fényben

Kis kápolna

Nyugodt volt, mert lassan mozogtunk, de azután megunta, hogy fotózzuk: leugrott az ágról és tovasiklott