Horváth Tibor fotónaplója

Sunday, February 5, 2012

Ma korán keltem. + 11 órától Apajon

No nem annyira, mintha a lesbe mentem volna, hanem csak hogy havat lapátoljak. :) Miközben toltam a havat, megláttam, hogy az éjszaka esett hópelyhek külön-külön állva pihennek a kerítésen. Hát ezt nem hagyhatom ki, irány a fényképezőgép, előkerült a lassan már poros makró obi. Rátettem egy raynox előtétet és megkezdődött a kísérlet. Nagyon sok lett a selejt, de párat megmutatok az eredményből.

Hópehely

Ez is egy hópehely

Azt mondják, nincs két egyforma...

Ez a három csak azért egyforma, mert ugyanazt fotóztam:)

Ez is

Ez már egy másik pihe!

A másik élményem ma az volt, hogy Laci barátommal fél 11-kor elindultunk Apajra kitakarni a ragadozók kajáját a hó alól, és egyet cserkelni. Minden oké volt, Bugyi község után már vártak bennünket a gatyás ölyvek, a táj csodás volt, mindent hó borított. Pár fotót készítettünk is, de továbbsiettünk a leshez. Út közben rengeteg őzet, nyulat, fácánt, egerészt, kékest láttunk mozogni. Megérkeztünk és rendben találtunk mindent, a halakat és nyulakat kitakartuk. A munka részével végeztünk, irány a tavak, hogy a rétisast meglessük. Elég nagy volt a hó a gáton, de a Suzuki jól teljesített, legalább is egy darabig... aztán csend, néma csend. Először nem is aggódtunk, mert gondoltuk, csak újra kell indítani, de nem! Ez nem megy sehova! Mit is tehet az ember egy halastó gátján -6 fokban, átázva a hótól - reménykedik és telefonál, hátha tud valaki segíteni. Szerencsénk volt, Alsószúnyogon volt kint egy traktor, és olyan rendes volt a gazdája, hogy a műútig kihúzott bennünket. Közben meg Laci telefonált egy kedvenc kollégájának, Zolinak, aki éppen a pihenőidejét töltötte, hogy igencsak meg kellene menteni bennünket. Hát, mire is vannak a barátok: ő jött és mentett. Hála neki! Így megúsztuk a megfagyást, de sok fotó nem születhetett. A lényeg, hogy élünk!:)

Menekül a gatyás!

Itt is

Nem lett túl jó, de elkaptuk!

Ha két perccel előbb vagyunk itt, akkor mást mutatott volna a kép... Kb. 35 túzok húzott át a táj felett

Őzike

Meglátott, azután futás...

...és futás

...és ugrás

No, talán ez a legjobb póz

Őt inkább egy világos tollazatú egerésznek gondolnám

Kárókatona, talán egy fiatal példány

Ludak! Hogy milyen? Hát nyári lúd! Remélem, Laci is így gondolja...

Nyári lúd

Sokan voltak

Ezek a fotók voltak a nap krónikái! A kocsiról és Laciról nem készültek...:)

Saturday, February 4, 2012

Kicsit nosztalgiáztam

Kinézek az ablakon, esik a hó. Én meg itt ülök a meleg szobában, a kerti etetőt még nem fedezték fel a madarak, így az itthoni fotózásnak lőttek. Készülök a holnapra, remélem, olyan idő lesz, hogy ki tudok vagy ki tudunk menni a leshez. Ha reggel nem tudok felkelni, akkor Lacival megyünk dél körül. Arra gondoltam, hogy előkeresem a Nikon D80-as géppel és a Sigma 150-500-zal és a 105-ös makróval készült fotókat, és válogatok belőlük. Ez volt az első tükörreflexes gépem. Ezeket a képeket mutatnám most be nektek. 2010-ben készültek, amikor rengeteg eső volt, és a madárvilág Apajon minden képzeletet felülmúlt. De nemcsak a madarak, hanem az egész élővilág elképesztő volt. Bízom benne, hogy egy kis szeletet érzékeltetni tudok ebből a világból.

Anya és gyermeke

Ragyogás

Ez a fotó a kertben készült; a leander levelébe csomagolta az utódokat és vigyázta őket rendületlenül

Ketten

Hátulról nézve a leveli

Cankók

Leveli, nagyon aranyos. Olyan furcsa, hogy hideg a teste

Jön a vihar?

A háttér színét a lemenő nap adta

Nem volt kevés a csapadék...

Ragyogás kettő. Más nem jutott az eszembe

A pókok rengeteg hálót szőttek

Ez itt is érzékelhető:)

A puszta madárparadicsommá vált

Ludak

És még több lúd!

Csodás fénnyel ajándékozott meg a nap

Hát itt is. De ehhez ott kell lenni!

Ez az egyik kedvenc fotóm, ha nézitek, legyetek szívesek, szóljatok hozzá! Nektek is tetszik? A címe: Az ördög szeme

Szürke gém a mezőn

Itt még a "hód" is szebb!

Felhőcsíkok naplementekor

A színek folyamatosan változnak. Csodás!

Leveli és a légy. Hűha, vajon mi fog történni?

Sunday, January 29, 2012

A lesben Tóth Sándorral mínusz 8 fokban

Már decemberben csalogattam Sándor barátomat (remélem, mondhatom barátomnak, bár nem régen ismerjük egymást, személyesen pedig csak tegnap találkoztunk), hogy jöjjön el egy ölyvfotózásra, de az akcióra csak most kerülhetett sor. Éjszaka indult Debrecenből, hogy 5 órára itt legyen Pesten. Mínusz 4 fok volt, amikor indultunk, mire a leshez értünk, a hőmérséklet már mínusz 8 lett. Minden deres volt az éjszakai párától. Koromsötétben ültünk be a jégverembe:). Szerencsére jól felöltöztünk, így nem volt baj. A lábujjaink kicsit fáztak, de meg lehet szokni az érzést. Gondoltam, hogy a párával bajban leszünk, mert az üvegre pár perc alatt ráfagyott. Bekapcsoltam a ventilátort, fújattuk az ablakot, de csak egy nagyon kicsi részről tudta eltüntetni a jégvirágokat. De legalább ott lehetett fotózni. Elég eseménytelenül telt az első idő, de azután elindult az élet. Volt, amikor öt egerész evett előttünk. Sajnos verekedni nem sok kedvük volt, nem túl éhesek a tél hiányában. Sokat beszélgettünk és sok mindenben egyformán is gondolkodunk, vagy legalábbis hasonló elképzelésünk van az életről. Egy nyíltszívű, őszinte, barátságos embert ismerhettem meg abban a 10 órában, amit összezárva töltöttünk a hideg lesben. Sanyi még sohasem volt ilyen fűtés nélküli fekvő lesben, de jó viselte a megpróbáltatást.:)