Jó kéthetes lemaradásban vagyok, mert sok a munka. Ez jó is meg nem is.
Biztos, hogy ha süt a nap, akkor nem tudok menni fotózni. Ha esik vagy borult, akkor meg ráérnék. Ilyen az élet.
Amikor a Zemplénből hazafelé jöttünk, beszélgettünk Lacival az úton, és arra az elhatározásra jutottunk, hogy nem elég nekünk egy nap hajnali 3-kor kelni, hanem megtesszük ezt vasárnap reggel is. Egy tó le van eresztve, ezt nem hagyhatjuk ki. Ahhoz, hogy a madarakat ne zavarjuk, még sötétben kell elfoglalnunk a főhadiszállásunkat. A nyári időszámításra pont ekkor álltunk át, így ráértünk fél 4 kor kelni – micsoda könnyebbség!:)
Szerencsénkre hold nélküli éjszaka volt, így a tavaknál vaksötétben tapogatózva próbáltunk fészket építeni a sátrainknak és jómagunknak. Nem részletezem, aki csinált már ilyet, az tudja, milyen filmbe illő dolgok történnek ilyenkor. Sok röhögés és kínlódás.:( :)
Végül is sikerült a dolog, már csak a napnak kellett feljönni, meg a madaraknak.
A türelem meghozza gyümölcsét, ezt a képek majd megmutatják.
Nagy goda
Szürke cankó
A tó szellemei!
A sokadalom
Így változnak a fények
A BRH is leszállt a tóra
Azután tovaszállt
Piroslábú cankó
Ő is
Nagy godákok!:)
Szürke cankó
Micsoda szépség!
A hosszú nyakú
Füstös cankó
Szemtől szemben
Jó póz!
Nagy godák
Egy rövid csőrű piroslábú!
Érdekes a rövid csőr!
Keresgél
Pajzsos cankó
Ő is tud hosszú nyakú lenni
Szép tartású nagy goda
Goda, méghozzá nagy
Talán sárgalábú sirály
Ilyen szép napunk volt, köszönhetjük magunknak!
