Nem mindig csak a madarak! Éljen a természet!

A madarak mellett mindig van idő egy kis kalandozásra is. Próbálgatom magam a többi műfajban is.

Na most csak sok fotó, kicsi sztori!

 Azután jött egy remek hely, amit egyelőre csak Remek Helynek neveznék :-). 

Ez rengeteg örömmel, sok jó fajjal és fotóval ajándékozott meg. Persze cserébe hátfájás, izzadás volt a fizetség. Sokszor 40-50 fok volt a sátorban!

A fajok: sárszalonka, gólyatöcs, réti cankó, piroslábú cankó (fiatal), pajzsos cankó, billegető cankó, fiatal sárga billegető és sarlós partfutó.

Elrepült fél év!

Nem is tudom, hogy fogjak hozzá ennek a hosszú időnek az összefoglalásához. Talán a legegyszerűbb megoldást fogom választani, hogy gyorsan, de mégis elég alaposan megmutassam, mivel is foglalatoskodtunk a július és december 31. közötti időben. Sok fotó fog jönni és sajna kevés leírás, pedig a sztorik szerves részét képezik a történetnek! Hát, majd, ha valaki kérdez, szívesen válaszolok! 

A másik nagy program a szalakótaodúk telepítése volt a Felső-Kiskunságban. Nem nemzeti parkos területeken, hanem csak úgy, ahogy mi azt Lacival jónak gondoltuk. Ez sikeres volt, igaz, csak egy költésünk volt, de onnét három kismadár repült ki. Jöjjenek a fotók!

Szegény szöcske :-)

A két kedvenc fotóm!

Ezzel a fotóval sikerült helyezést elérnem A Varázslatos Magyarországon :-)

Tücsköt reggelire?

Talán itt mutatta meg legjobban a szépségét

A szorgos szülő

Volt élelem bőven, meg nagyon meleg is...

A gólya is a közelben, a sátor háta mögött táplálkozott

Ez sajna nem sikerült, de szép lett volna, ha mégis :-)

Ő az egyik sikeresen felnevelt fióka!

Ez egy szép fotó lett volna, de kicsit kimozdult a fókuszpontból

Összegzés

Ebben az évben – mint már írtam is – két nagyobb fába vágtuk a fejszénket.
Az egyik a kék vércsék visszaszoktatása lett volna húsz odú kihelyezésével. Attól a helytől, ahol évekkel ezelőtt költöttek, kb. 500–800 méter távolságban, egy akácos területén helyeztük el Lacival a műfészkeket.
Amikor megjöttek és a revírfoglalás elkezdődött, megfigyeltünk 8–10 példányt a ládák közvetlen közelében. Etelt egy jó hónap, és visszamentünk ellenőrizni, hogy tényleg realizálhatunk-e költést. Sajnos nagyot kellett csalódnunk, mert egyetlen ládánkban sem ült kék vércse. Azért némileg kárpótolt, hogy kettőben azért sikeres költés volt, igaz, ezekben a vörös vércse találta meg az ideális fészkelőhelyet. Szerencsénkre pont akkor voltunk ott, amikor az egyik fészekből már kirepülőben voltak a kicsik. Az egyik éppen egy tuskón üldögélt, a fészekben meg három gyönyörű fióka nézelődött. Kicsit sem volt zavarban tőlünk a kint lévő madár, minden pózban hagyta magát fotózni.:)
Felreppent egy ágra is, ott a nálunk lévő létráról tudtuk fényképezni.
Itt is tisztán látszik, ha adsz valamit a természetnek, ő is megjutalmaz!

Az  első találkozás

Profilból

Itt már az ágon, én meg a létrán:)

Szemből is jól mutat

Te ki vagy???

A kedvenc fotóm!

Kérek kaját!

Hazafelé tartva még egy egerészfészket is találtunk

Szépen átsütött a szárnyán a nap, itt már vagy 35 fok volt

Laci összegzi a nap eseményeit, persze, csak magában:)

Ezek a kis töcsök hazafelé örvendeztették meg Lacit!

Potty!!!:) Micsoda remek pillanat!